A házunk, lakásunk fűtési energiaigénye már az építésnél meghatározható. Ilyen befolyásoló tényező az épület anyagának hőszigetelő képessége, a nyílászárók üvegfelületeinek tájolásából adódó hatásai, illetve az éghajlati, időjárási hatások, stb.
Egy régebbi épület esetében hőszigeteléssel, illetve kiegészítő építészeti megoldásokkal – például zárt terasz hozzáépítése, szélfogó építése a bejárathoz, stb. – csökkenthető a hőveszteség.
Fontos tény, hogy bármilyen kitűnő is az épület hőszigetelése, akkor is van az alkalmazott fűtőkészülékeknek hőveszteségük, amit kiengedünk a kéményen. Központi fűtés esetén az általánosan elterjedt megoldások közül a vegyestüzelésű kazán a legrosszabb hatásfokú, és a magas károsanyag-kibocsátás is hátra sorolja őket.
Az alternatív energiaforrások – napenergia, geotermikus energia, stb – sokak számára elérhetetlen a magas beruházási költségek miatt. Magyarországon a legelterjedtebb fűtőeszközök a földgáz üzemű berendezések. A kisebb lakások gázkonvektorait leszámítva legtöbb esetben gázkazán állítja elő a fűtéshez szükséges hőmennyiséget.
A lakások, családi házak egy részében még mindig a gázkazánok első generációi üzemelnek, életkorukat tekintve elérik a 30 évet is. Az alacsony energiaárak miatt nem volt szempont a gazdaságosság, illetve a digitális, elektronikus vezérléstechnika is gyerekcipőben járt még.
Ezek a készülékek valóságos energiavámpírok: egy fűtési szezon alatt akár 200-300%-kal is több gázt füstölnek el, mint korszerű társaik. A modernebb berendezések modulációs égőkkel, elektromos gyújtással, égéstermék visszaáramlás érzékelővel felszereltek, így jóval takarékosabbak elődjeiknél.
De ezek a készülékek sem teljesen tökéletesek: a gázból kinyerhető energia 11%-át kiengedik a kéményen. A következő részben azokról a készülékekről lesz szó, amelyek ezt a 11% veszteséget is hasznosítani tudják.
